A korábbi és kifinomultabb görög írásokban, például Platón műveiben, az ἀπεκρίθη (apekrithē) és az ἀποκριθήσομαι (apokrithēsomai) passzív értelemben általában nem a „válaszolt” jelentés kifejezésére használatosak. Ehelyett az ἀποκριθῆναι (apokrithēnai) és az ἀποκρίνασθαι (apokrinasthai) felcserélhetően használatosak.
Egy újszövetségi passzív alak
Az Újszövetségben sajátos használata van a ἀπεκρίθη (apekrithē) passzív alaknak. Az aorisztoszi mediális alak, az ἀπεκρίνατο (apekrinato), csak néhány esetben fordul elő, például Máté 27:12-ben, Márk 14:61-ben, Lukács 3:16-ban, Lukács 23:9-ben, János 5:17, 19-ben, János 12:23-ban és Apostolok cselekedetei 3:12-ben.
Ami ezt a szót oly fontossá teszi, az a tény, hogy sokszor együtt jelenik meg a „mondta” kifejezéssel, azaz „elkülönült és ezt mondta”; ezért „válaszolt és ezt mondta”-ként fordítani bizonyosan ismétlődő és szükségtelen.
Tehát, bár a korábbi görög írások más alakokat részesítettek előnyben a „válaszolt” kifejezésére, az újszövetségi szerzők nem ezekre támaszkodtak, hanem a ἀπεκρίθη passzív alakot választották.
Az ἀποκρίνω (apokrinō) 232-szer fordul elő az Újszövetségben (vö. Strong #611). A klasszikus görögben jelentése: „elkülöníteni” vagy „kiválasztani/megkülönböztetni”.
Az LSJ szerint (Liddell, Scott, Jones) az ἀποκρίνω (apokrinō) jelentése „elkülöníteni”, illetve „különválni vagy elkülönülni”, és többféle használata van:
- Elkülöníteni: Ezt a használatot olyan művek sugallják, mint Platón „Plutarkhosza”, valamint más források, például Pherekratész és Aelianus „Varia Historia” című műve.
- Különválni vagy elkülönülni: Passzív alakjában, ἀποκρίνθη (apokrinthē), az elkülönülést vagy különválást jelöli. Például Homérosz „Iliászában” két bajnoknak a tömegtől való elkülönülését írja le. Más összefüggésekben is előfordul, például az elemek kozmogóniában történő szétválásának vagy különböző népek elkülönülésének leírásakor.
A kifejezés magában foglalja mind a fizikai elkülönülést, mint amikor a harcosokat döntő eredmény nélkül választják szét, mind a fogalmi elkülönülést, mint amikor eltérő elemeket egy név alá vonnak.
A ἀποκρίνθη passzív alak „válaszolt”-ként való fordításának problémája az, hogy bár a „válaszolt” az aorisztoszi passzív ἀποκρίνθη (apokrinthē) alak gyakori fordítása, nem közvetíti teljes mértékben az ige passzív jellegét. A passzív hangot figyelembe vevő pontosabb fordítás valami olyasmi lenne, hogy „válaszolnak neki” vagy „válaszoltak neki”. Ez hangsúlyozza azt a tényt, hogy az alany a válaszadás cselekvését elszenvedi, nem pedig aktívan válaszol.
Az ἀπεκρίθη-ről és a dativusról. — Az ἀπεκρίθη hagyományos „válaszolt” fordítása az ἀποκρίνομαι későbbi és jól megalapozott igei jelentését tükrözi, de nem meríti ki az ἀποκρίνω lexikai lehetőségeit. Az ige az ἀπό („el, -tól/-től”) és a κρίνω („elkülöníteni, megkülönböztetni”) elemekből épül fel, régebbi lexikai jelentései pedig magukban foglalják az „elkülöníteni”, „elkülönítve elhelyezni” és „megkülönböztetni” jelentéseket. Az ἀπεκρίθη alak morfológiailag aorisztoszi passzív, egyes szám harmadik személyű, ezért megengedi az alapvető „elkülönült/megkülönböztetett volt” értelmet. Amikor az igét dativus kíséri, a dativust nem szükséges kizárólag címzettként érteni; a görög dativus eszközt vagy instrumentumot is kifejezhet. Ennek megfelelően egy olyan szerkezet, mint az ἀπεκρίθη αὐτοῖς, morfológiai és esetfunkciós olvasatban úgy fordítható, hogy „általuk elkülönült”, ahol az αὐτοῖς instrumentális dativusként („általuk”) értendő. Ezt az olvasatot nem szabad összetéveszteni a személyes cselekvő passzívban való, szokásosabb kifejezésével, a ὑπό + birtokos esettel; inkább a dativust azon eszközként vagy közvetítőként kezeli, amely által az elkülönítés végbemegy. A javasolt fordítás tehát megőrzi az ἀποκρίνω régebbi szemantikai értékét („elkülöníteni/megkülönböztetni”) és a dativus elismert funkcióját is, anélkül hogy kiindulópontként szükség lenne a lexikalizálódott újszövetségi „válaszolni” jelentésre.