A korábbi és kifinomultabb görög írásokban, mint például Platón műveiben, az ἀπεκρίθη (apekrithē) és az ἀποκριθήσομαι (apokrithēsomai) passzív értelemben általában nem a „válaszolt” jelentés kifejezésére szolgálnak. Ehelyett az ἀποκριθῆναι (apokrithēnai) és az ἀποκρίνασθαι (apokrinasthai) alakokat használják egymással felcserélhetően.
Az Újszövetségben az **ἀπεκρίθη** (**apekrithē**) passzív alaknak sajátos használata figyelhető meg. Az aorisztosz mediális alak, az ἀπεκρίνατο (apekrinato), csak néhány esetben fordul elő, például Máté 27:12, Márk 14:61, Lukács 3:16, Lukács 23:9, János 5:17, 19, János 12:23 és ApCsel 3:12 verseiben.
Ami ezt a szót olyan fontossá teszi, az az a tény, hogy sokszor a „mondta” kifejezéssel együtt jelenik meg, azaz „szétválasztott és mondta”, így „válaszolt és mondta”-ként fordítani minden bizonnyal redundáns és felesleges.
Tehát, míg a korábbi görög írások más alakokat részesítettek előnyben a „válaszolt” kifejezésére, az Újszövetség szerzői nem ezekre támaszkodtak, hanem az **ἀπεκρίθη** passzív alakot választották.
Az **ἀποκρίνω** (apokrinō) 232 alkalommal fordul elő az Újszövetségben (vö. Strong #611). A klasszikus görögben jelentése „szétválasztani” vagy „választani”.
Az LSJ (Liddell, Scott, Jones) szerint az „elkülönít” vagy „szétválasztva vagy elkülönítve lenni” jelentésű ἀποκρίνω (apokrinō) szónak különféle használati módjai vannak:
- Elkülönít: Ez a használat olyan művekben javasolt, mint Platón „Plutarkhosza” és más források, például Pherekratész és Aelianus „Varia Historia” című műve.
- Szétválasztva vagy elkülönítve lenni: Passzív alakjában, az ἀποκρίνθη (apokrinthē) formában, az elkülönítettséget vagy szétválasztottságot jelzi. Például Homérosz „Iliászában” két bajnok tömegből való szétválasztását írja le. Más összefüggésekben is előfordul, például az elemek kozmogóniai szétválásának vagy a különböző nemzetek elkülönülésének leírásakor.
A kifejezés magában foglalja mind a fizikai elkülönülést, mint a döntő eredmény nélkül szétválasztott küzdő felek esetében, mind a fogalmi elkülönítést, amikor eltérő elemeket egy név alá vonnak.
Az ἀποκρίνθη passzív alak „válaszolt”-ként való fordításával az a probléma, hogy bár a „válaszolt” az ἀποκρίνθη (apokrinthē) aorisztosz passzív alakjának gyakori fordítása, nem adja vissza teljesen az ige passzív aspektusát. A passzív szerkezetet figyelembe vevő pontosabb fordítás olyasmi lenne, mint „válaszolnak neki” vagy „válaszoltak neki”. Ez azt hangsúlyozza, hogy az alany elszenvedi a válaszadás cselekvését, ahelyett, hogy aktívan válaszolna.
Amikor az Újszövetség szerzői bizonyos mintákra, konkrét szóhasználatra vagy nyelvi formákra összpontosítanak, az azt jelenti, hogy azt akarják, hogy fokozott figyelmet szenteljünk nekik.