Lásd még: Királynő Belül, Eszter királyné vs. Vásti királyné, Sába királynője
A “menny” görög megfelelője az ouranós – menny (egyes szám), és majdnem ugyanolyan gyakran használják többes számban (“mennyek“). “Az egyes és a többes számnak eltérő mellékzöngéi vannak, ezért a fordításban meg kellene különböztetni őket (bár sajnos ritkán teszik meg)”
(G. Archer)
Absztrakt értelemben fordíthatnánk “mennyeknek”, de mi úgy értjük, hogy ezek a “mennyek” olyan égi-lények, akiket megszámlálnak.
Az Újszövetségben a “királyság” szava a basileia. Ez egy nőnemű főnév. Az ógörögben ezt a szót mindkettőre használják:
- egy királynő
- egy királyság/uralom
A szavak ugyanazok. Honnan tudjuk hát, hogy az Újszövetség “királynőről” beszél-e, nem pedig az “uralom helyéről/királyságról”?
A tudósok mindig a szövegkörnyezetre mutattak rá. Thayer görög lexikona csupán annyit állít: “βασιλεία, βασιλείας, ἡ (a βασιλεύω szóból; megkülönböztetendő a βασιλεία-tól, ami királynő.” De miért? A szövegkörnyezet miatt. De melyik szövegkörnyezet? Melyik elfogultság?
Nyelvi tisztaság: A görögül beszélő zsidók vs. az atticisták
Az Újszövetségben a “királynőre” használt specifikusabb szó a basilissa βᾰσῐλισssa, amely csak négyszer fordul elő. Az Ószövetség Septuaginta fordításában a zsidó fordítók ezt az alakot használták. De az első alakot, a “basileia”-t részesítette előnyben Josephus és az atticisták. A Thayer-féle görög lexikon “királynő” szócikke (vö. #938) azt írja: “a Sept.; Josephus; az atticisták a βασιλίς [basilis] és a βασιλεία [basileia]… alakokat preferálják”
βᾰσῐλ-ισσα, ἡ, = βασίλειᾰ, királynő
Az LSJ (Liddell-Scott-Jones) görög-angol lexikon, az ógörög nyelv standard referenciája szerint a “basilissa” megegyezik a “basileia” szóval, jelentése királynő. Különböző forrásokban tanúsított, mint például Xenophón Oeconomicus 9.15, Alcaeusnak és Arisztotelésznek tulajdonított passzusok Bekker Anecdota Graecájában, valamint Philemon műveiben, ahogy azt Athénaiosz XIII.595c idézi. Az atticisták elutasították ezt az alakot mint nem attikait, egyetlen említése Spártában Theokritosz 15.24-nél, Polemón műveiben pedig gyakrabban fordul elő. (vö. “βασίλισσα – Logeion“)
A Septuaginta fordítói és az atticisták eltérő kulturális és nyelvi törekvéseket képviselnek. A Septuaginta, a héber Biblia i. e. 3. században készült görög fordítása, célja az volt, hogy a zsidó szentírásokat elérhetővé tegye az alexandriai görög ajkú zsidók számára. Így a fordítási módszertan nagyrészt a zsidó közönségen alapult. Ez a fordítás a koiné görögöt, a kor köznyelvét használta, hogy biztosítsa a régóta fennálló zsidó hagyományok gyakorlati és vallási megértését. Helyesek voltak a hagyományaik és elfogultságaik? Néhány évszázaddal később egy “Üdvösség” nevű ember félreérthetetlenül kijelentette, hogy nem. A vezetőket, írástudókat és törvénytudókat “tolvajoknak”, “hazugoknak” és “képmutatóknak” nevezte. Ugyanez az ember azután a “mennyek” “basileia”-járól prédikált, mint az üdvösség és a világra szakadó ítélet központi üzenetéről. Ez a szövegkörnyezet nem kedvez annak, hogy saját evangéliumi üzenetéhez a zsidó értelmezést és nyelvi formákat kövesse.
Ezzel szemben az atticisták, akik az i. e. 2. századtól az i. sz. 2. századig tevékenykedtek, az i. e. 5. és 4. századi Athén klasszikus attikai görög dialektusának megőrzésére és utánzására törekedtek. A nyelvi tisztaság és a stilisztikai elegancia fenntartására összpontosítottak a klasszikus athéni szerzők nyomán, az oktatás és a retorika (gondoljunk a filozófusokra) érdekében a görög nyelvű világban. Míg a Septuaginta a zsidók vallási és kulturális hagyományaira összpontosított, az atticisták az irodalmi és stilisztikai hűséget hangsúlyozták, befolyásolva az elit oktatást és a klasszikus görög irodalom megbecsülését.
További olvasnivaló:
- Carawan, Edwin. The Attic Orators. Oxford University Press, 2008.
- Innes, Doreen C. (szerkesztő). Greek Literary Criticism: From Plato to the Present. Routledge, 2001.
A királyság vagy a királynő fiai?
Ha a szemantikai kontextusoknak van bármi mondanivalójuk a fordításról, úgy tűnik, a Máté 13:38 szemantikai kontextusa nyilvánvaló lenne:
A szántóföld a világ, a jó mag [egyes szám] pedig – ezek a királynő fiai…
Máté 13:38 RBT
“Mindannyiunk anyja…” (Gal. 4:26)
A “királyság fiai” szemantikailag sokkal kevésbé értelmes, mint a “királynő fiai”. Költőileg vagy idiomatikusan talán. A kommentárok a zsidókra vonatkozó héber idiómának tekintik, de meglehetősen össze vannak zavarodva, mivel a “királyság fiait” kivetik a külső sötétségre (Máté 8:12) és a “királyság fiait” jó magnak nevezik (Máté 13:38)! Valami egyértelműen nincs rendben. Nézzük meg közelebbről.
“A mennyei-lények királynője hasonlít egy kincseskamrához, amely el volt rejtve a szántóföldön, és amelyet egy ember megtalált…” Máté 13:44 RBT
“Ismerve gondolataikat, monda nékik: ‘Minden királynő, aki meghasonlik [szétosztatik/szétválasztatik] önmagával, elpusztul; és egyetlen város vagy ház sem állhat meg, amely meghasonlik önmagával.'” Máté 12:25 RBT
Felelvén pedig, monda néki az Úr: “Márta, Márta, aggódsz és sok dolog miatt háborogsz. Kevésre van szükség, és Mária a jó részt választotta, amely nem vétetik el tőle [önmagától].”
Lukács 10:42 RBT
A kommentátorok itt nem értették meg a többes számú menyegzők [házasságok] okát:
“A mennyei-lények királynője hasonlóvá lett egy emberhez, egy királyhoz, aki menyegzőt [házasságokat] szerzett az ő fiának.” Máté 22:2 RBT
“Alámerítő János napjaitól fogva pedig mindmostanáig a mennyei-lények királynője erőszakot szenved, és az erőszakoskodók elragadják őt.” Máté 11:12 RBT
“Más példázatot is terjesztett eléjük, mondván: ‘A mennyei-lények királynője hasonlóvá lett az emberhez, aki jó magot vetett az ő szántóföldjébe.'” Máté 13:24 RBT
“Nem mindenki, aki ezt mondja nekem: ‘Uram, Uram!’, megy be a mennyei-lények királynőjébe, hanem csak az, aki cselekszi az én mennyei Atyám akaratát.” Máté 7:21 szó szerinti
“A Bölcsek [Bölcsesség] odakint kiáltanak, az utcákon hallatják szavukat; a zajongók fejénél kiáltanak, a város kapuinak bejáratánál mondják el beszédeiket. Meddig szeretitek, ti együgyűek, az együgyűséget? És a csúfolók meddig gyönyörködnek a csúfolásban? És a bolondok meddig gyűlölik a tudást?” Péld. 1:20-22 RBT
“A Bölcsek [Bölcsesség], megépítette házát, kivágta hét oszlopát. Levágta vágómarháját, megterítette asztalát, elküldte szétszórtjait, hirdeti a város legmagasabb pontjain: ‘Aki együgyű, térjen be ide!’ Az értetlennek pedig ezt mondja.” Péld. 9:2-4 RBT
A birtokos esetű, egyes szám harmadik személyű nőnemű vonatkozó névmást (önmaga/ő maga) a Máté 11:12-ben, 12:25-ben és hasonló szakaszokban mindig “önmagaként” [semlegesnemben] fordították.