“A fejben/csúcson elohim…”
“Mert a test elfogultsága halál, a Szellem elfogultsága pedig zoé-élet és béke.” Róma 8:6 RBT
Az elfogultság mindent meghatároz a kezdettől fogva. És így az elfogultság „a kezdetnél” indult el. Ahol a héber „reshith” szót „a kezdetnek” értelmezték, ott kezdődött el a Biblia többi részére vonatkozó elfogultság. A „Reshith” valójában a „fej” nőnemű főneve. A hímnemű „rosh”-t, ami „fejet” jelent, pontosan „fejnek” fordították, de amikor róla, a reshith-ről volt szó, a férfiak elfogultsága elkerülte azt. Számtalan (több ezer) tévesztés követte ezt az értelmezés és fordítás világában, mindez azért, mert ő nem lehetett az eredet. A végeredmény az a világot elárasztó mocsár, amit „Bibliának” hívnak. Lehetetlen megérteni, és rendkívül nehéz olvasni (innen ered a számtalan „fordítás” marketingje, amelyek durva, sőt megdöbbentő parafrazeálási technikákat alkalmaznak). Ezenkívül a világ előtti nyilvánvaló tanúságtétel vitathatatlan – sötétségben, magányban, rosszindulatban és szomorúságban hagyja az embereket, sárban dagonyázva. Ráadásul hazugok, gyilkosok és tolvajok tömkelegét hozta létre, akiket megszámolni is nehéz. Forrt a haláltól.
Ha az elfogultság már az elején rossz, az egész elvész. És így az Egész egy Tévesztés.
Strong #7225, reshit, [nőnemű] fej. Ez a rosh (#7218) nőnemű alakja. E szavak töve használaton kívüli, de jelentése rázni, remegni. Úgy értelmezik, mint „fej” (mert mozog/remeg), és itt már régóta elvontan „kezdetként” fordítják.
Amennyire meg tudom ítélni, ezt a „fej” szót mindenhol „forrásvidék” értelemben használják, azaz mint forrás vagy hegycsúcs. A „forrás” értelmezhető „kezdetként”, de az értelem nem a normál időé, és semmit sem láttam a szentírásban, ami arra utalna, hogy a rosh/reshit a lineáris téridőhöz kapcsolódna. Valójában tudni kell, hogy a héberben nincs szó az „időre” az óraidő, az atomidő, a lineáris idő vagy a téridő értelmében. Csak kijelölt idő, évszak, menstruációs idő, akkor, most, örökkévalóság, és a holnap ideje, az este ideje létezik. Lásd #6256. Ha bármihez is köthető, az a téridő központja.
Az írók itt a fej nőnemű változatát választották. Miért? Itt rejlik talán a Biblia legrejtélyesebb titka. Számos tőige szimmetrikus, és ez szándékos. Említésre méltóak a hayah (válni valamivé), a nun (szaporodni) és a harah (foganni). Ezek a legjelentősebbek közé tartoznak az egész héber nyelvben. Ellentéteket vagy pozitív-negatív, típus-antitípus oldalakat tükröznek. Az egyes betűket véve alapul:
היה hayah: [Íme – a kéz – Íme] válni valamivé
נונ nun: [mag – szeg/szög – mag] szaporodni
הרה harah: [Íme – fej – Íme] foganni
A korai héber resh betű:
fejMária neve a héber miryam-ból (Strong #4813) származik, és a héber marah-ból eredő „keserű”, valamint „lázadás” vagy „lázadó” jelentéssel bír. Önmagával viaskodik.
Keserű-Lázadó [Mária], felkelvén e napokban, sietséggel a hegyvidékre utazott, a [kő]Hajítók Földjére [Júda], és bement Ő-Emlékezett [Zakariás] házába, és köszöntötte Isten-a-Hét [Erzsébet]…
És felkiáltott nagy hangon, és monda: „Áldott a te méhednek gyümölcse, és honnan van ez nékem, hogy az én Uramnak anyja jön énhozzám? Mert íme, amint a te köszöntésednek szava füleimbe jutott, a magzat ujjongással repesett az én méhemben…” (Lukács 1:39-44 RBT)
Mint egy pokol gyomrában elnyelt fiúgyermek, aki felugrik Erzsébet (Isten a Hét) köszöntésének hallatán.
Keserű-Lázadó [Mária] hallja Isten a Hét [Erzsébet] köszöntését
Íme Íme
Ezzel az értelmezéssel a „fejben” az élet legelső fogantatására utalna. Az élet megfogant. Elohim megfogant. Éva, az „Élők/Egész Anyja”. Az egész örök élet Anyja. Képzeld el, milyen gyönyörű lehet, amikor teljes dicsőségében megnyilvánul?